Templomunk

Településünk már a magyarok előtt is várral rendelkező lakott terület volt. A XI. századból származó főesperesi templomnak és székháznak alapjait a Vár alatt 1979-ben tárták fel. 1056 táján I. Endre Szent András tiszteletére bazilita kolostort alapít, amely később bencés apátság lesz, majd 1494-ben a pálosok tulajdonába kerül. A XIV. sz.-ban Visegrád nagy kiváltságokkal az ország fővárosa. Külön városrészben laknak a németek és a magyarok. A német részben a Mária-templom áll, a magyar részben Szent László temploma és Szent György tiszteletére egy kápolna, amely mellé 1425-ben a ferencesek kolostort emelnek. A fellegvárban Keresztelő Szent János tiszteletére épült templom.

A középkori eredetű plébánia 1776-ig területileg a Duna vonaláig felnyúló veszprémi egyházmegyéhez tartozik, mint exempt plébánia, azonban az esztergomi érsek joghatósága alatt áll. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben olvasható: „Stephanus plebanus de Vissiegrad in Ecclesia Sancti Johannis... solvit unam marcam, est dyocesis Strigoniensis.”

A vár és a város több ostromot szenved el 1526 után. Török járási székhely lesz. A török idő alatt szerzetesek látják el a híveket.

A török kiűzése után a plébánia 1712-ben áll újra vissza. Filiái ekkor Dömös, Kisoroszi, Pilismarót és Szentlászló. Első temploma a Rév utcában épül a ferences kolostor maradványaiból 1712-ben. Az 1730-as években a felszerelésről, oltárról, miseruháról, padokról, keresztelőmedencéről írnak az egyházi források. Képe látható Mikovinyi Sámuel 1737-es Visegrád metszetén is. 1720-ban 8 magyar, 24 német, 6 szlovák családot írnak össze.

A régi temlomot iskola céljára hasznosítják. 1871-es átépítése alkalmával a régi épület bejárata felett ma is látható vörösmárvány, latin feliratos táblát helyeznek el:

Az egyhajós, egytornyú, boltozatos belsőterű templom főoltárát szép színhatású oltárkép díszíti. Készítője Johann Josef Hauzinger. Ő Mária Terézia kedvelt festője volt, 1766-ban alkotta a kérdéses művet, „Krisztus a kereszten Máriával, Magdolnával és ev. Szent Jánossal” elnevezéssel, és eredetileg a Budavári Palota Zsigmond kápolnájának oltárát díszítette. Visegrádra azután került, hogy a kápolnát átépítették és átnevezték Szent Jobb kápolnának az 1930-as években. (Korábban tévesen Vincenz Fischer XVIII. századi festőnek tulajdonították a művet.) A templom további berendezése - a szószék, a padok, a keresztelőmedence - szintén XVIII. századi eredetű.

A templomot 1960-ban külsőleg renoválják. 1973-ra, 200 éves jubileumára belseje újul meg. 1974-ben ismét külső felújítást kap. 1991-ben renoválják a templomot.

Műemlék jellegűek: az egyházi tulajdonban levő plébániaház (műemléki törzsszáma 7505), a Kálvária-kápolna (műemléki törzsszáma 7507), a Duna–parton álló Mária-kápolna (műemléki törzsszáma 7497), amelyet egyesek szerint a Visegrádot visszafoglaló csapatok emeltek a győzelem emlékére, mások szerint a török után betelepedett német lakosság. Az utóbbira utal a kápolna kedvelt képe, amely a passaui Madonna másolata. E kápolna szeptember 8-i búcsúja a község hagyományos ünnepe. A temetői és a Szent Sebestyén-kápolnában évente többször is van szentmise. 1930-tól a második világháborúig a szalézi rend vezetésében levő szentgyörgypusztai fiúotthonban és a Gizella-telepi kórházban is volt kápolna, mely 1992 őszétől ökumenikus kápolnaként újra működik. – A háború alatt tönkrement Zách Klára emlékmű helyén Viktorin József visegrádi plébánosnak, a jeles szlavistának és történésznek emlékét örökítették meg, aki lelkesen szorgalmazta a Dunakanyar fejlesztését és Visegrád történeti emlékeinek feltárását. Helyi hagyomány az Úrnapi virágszőnyeg készítése, mely több hétig megmarad a templomban.

Búcsú: június 24., szeptember 8.