Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent és áldották az Urat.
Azarja megállt, szóra nyitotta ajkát, és a lángok közepette így imádkozott:
Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké.
Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos.
Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk.
Vétkeztünk és elpártoltunk tőled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk.
Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk.
Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted.
Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön.
Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze.
Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged.
Ne vondd meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért.
Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt.
Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön.
Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket, s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égőáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt!
Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed előtt, s engesztelődj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent.
Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük.
Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint!
Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a nevednek!
Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg őket, és enyésszen el erejük!
Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.
(Dániel könyve 3. fejezet)
A parancsnak mindeki engedelmeskedik, otthon marad, hamuba és zsákruhába ül. A kereskedelmet is felfüggesztik, csak a bűnbánati cselekedeteknek szentelik magukat.
Korábban kicsit irigykedtem a régi viszonyokra, hogy akkor ezt parancsszóra meg lehetett csinálni. Próbálna meg ma valaki ilyen intézkedést hozni?! -- Az Úr intézkedett, hogy így legyen...
Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz:
„Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!”
Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta.
Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!”
Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek.
Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült.
Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék.
Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt.
Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!”
Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.
(Jónás könyve 3. fejezet)
A pestisjárványnak Isten irgalma határt szab, csak három napig tombolhat. Imádkozzunk, hogy a mi járványunk ne tartson tovább három hónapnál!
Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: „Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel.
Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el.”
Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez:
„Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg.”
Gád elment Dávidhoz, s így szólt: „Ezt üzeni az Úr: Válassz,
hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött.”
Dávid így felelt Gádnak: „Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni.”
Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből.
Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: „Elég, vond vissza a kezed!”
(Krónikák könyve 21, 8-15)
Egy olasz szentírásmagyarázó (Alberto Maggi) alkalmazta a bibliai szakaszt a mostani helyzetre. Mi is hasonló helyzetben vagyunk, mint a választott nép a 9. csapásnál. A kijárási tilalom miatt senki sem mozdulhat ki lakóhelyéről. „De ahol az izraeliták laktak, világosság volt.” Ez a küldetésünk nekünk keresztényeknek is: ahol mi vagyunk, ott legyen világosság. Hiszen Jézus rólunk mondta: „Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14)
Azután az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni.”
Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra.
Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak lakóhelyein azonban világos volt.
(Kiv 10,21-23)
Martos Levente Balázs biblikus tanár írása három részben
I. rész: A harag a szeretet másik arca? És mit csinál a Jóisten?
II. rész: A harag a szeretet másik arca? És mit csinál a Jóisten? (folyt.)