Adventi gondolatok

 

 

2017. december 3. Advent 1. vasárnapja.

 

„Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! ” (Mk 13,35–36)

 

Amíg csak olajlámpák voltak, az emberek életritmusa a természet rendjéhez igazodott. A nappal és éjszaka, melyeket Isten a teremtéskor szétválasztott, akkor még nem keveredett össze. A nappal a munkáé, az éjszaka a pihenésé volt.

Éjszaka csak a tolvajok, rablók tevékenykedtek. Az éjjel a bűn metaforája lett. Ezért is intett Jézus: „Legyetek éberek!”. A keresztény családok megértették üzenetét. Sötétedéskor a lámpagyújtási imádságra, lucernáriumra jöttek össze. Hálát adtak a napért, és kérték Krisztust, hogy győzze le a sötétség erőit a szívekben.

Örök Világosságunk, Krisztusunk! Nekünk egybefolyik nappalunk és éjszakánk! Taníts meg újra rátalálni a Teremtés ritmusára! Add, hogy a maga idejében dolgozzunk, pihenjünk, imádkozzunk és virrasszunk! Ne engedd, hogy félig éberen, bóbiskolva, elektromos kütyük rabjai legyünk! Hiszen Te magad vagy úton felénk, kopogtatsz nálunk. Hangosan kiáltunk hozzád: „Jöjj el, Urunk Jézus! Látogasd meg szívünket, térj be családi otthonunkba!”

 

Tipp: Lucernáriumot (virrasztó imádságot) a 21. században is tarthatunk. Kapcsoljuk ki a felesleges elektromos készülékeket! Jöjjön össze a család. Gyújtsuk meg az adventi koszorú első gyertyáját! Énekeljünk, olvassuk a Szentírást, beszélgessünk róla, imádkozzunk!

 

Keresztury Dezső: Esti imádság

 

Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.

 

Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.

 

Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
ó, légy úrrá megint Te rajtam!