Adventi gondolatok

 

 

2017. december 16.
Advent 2. hete, szombat.

 

 

 

A választott nép a próféták között Illést tartotta a legnagyobbnak. Ő volt a legelső, ő művelte a legnagyobb csodákat. Földi pályafutását sem a szokásos módon fejezte be: nem halt meg, hanem tüzes szekéren az égbe ragadtatott. Ebből alakult ki az a vélemény, miszerint Illés a végítélet idején ismét visszatér.

Ez a várakozás Jézus idején is nagyon erős volt. A Mester ellenfelei ebből érvet kovácsoltak Jézus messiási mivoltával szemben, ami még saját tanítványait is elbizonytalanította: Hogyan lehetne itt a végidő, és hogyan lehetne a Názáreti a Messiás, amikor Illés még nem tért vissza?

Jézus nem tulajdonít nagy jelentőséget azoknak a spekulációknak, amelyek a történeti Illés világvégi visszatértére vonatkoznak. Megragadja viszont az alkalmat, hogy rámutasson: az Előfutár valójában már eljött, csak nem akartak tudomást venni róla. Keresztelő Szent János személyében Illés szellemisége működött, csak túl kényelmetlen volt üzenete: bűnbánat, kiengesztelődés, jócselekedetek.

Vigyázzunk, nehogy mi is úgy járjunk, mint Jézus hitetlenkedő vagy elbizonytalanodó kortársai! Isten nekünk is ad jeleket, hozzánk is küld lángoló szavú és szívű, prófétai lelkű tanúságtevőket, akik bűnbánatra, kiengesztelődésre, jócselekedetekre buzdítanak bennünket. Csak legyen fülünk és szívünk üzenetük meghallgatására!

 

(Pilinszky János)