Adventi gondolatok

 

Amikor Jézus első tanítványai írásba foglalták Mesterük tanítását, tömör és kifejező címet kellett választaniuk könyvüknek. Választásuk az euangelion, „evangélium” szóra esett, amely annyit jelent: „Jó hír”, „Örömhír”. Természetes volt ez a választás, hiszen Jézus üzenetét már akkor így nevezték, amikor tanítása még nem volt írásba foglalva.

Tulajdonképpen az egész Szentírás, már az Ószövetség is, Örömhír. Hiszen az Ószövetség nem tesz mást, mint meghirdeti a bűn rabságába esett ember számára a szabadulást. A választott nép ujjongó éneket zeng, amikor kiszabadul az egyiptomiak rabságából. Háladalt énekel akkor is, amikor Izajás próféta meghirdeti a Babilóniából való megmenekvést, hazatérést is. A szolgasorból való szabadulás kezdettől fogva a bűn rabigájának lerázását is jelenti. – Az „Örömhír” szó először Izajás prófétánál bukkan föl a Szentírásban. A próféta meghirdeti a Messiást, akit Isten Lelke ken fel, hogy szabadulást hozzon az elnyomottaknak.

A mi örömünk, a keresztények öröme mindig a Krisztustól kapott szabadulásból és ennek továbbadásából fakad. Sohasem csupán pszichológia praktika, a think positive (Gondolkodj pozitívan!) vigasztalása, amely nem hozhat valódi és teljes megváltást. Ferenc pápa már szolgálatának kezdetén rá akart mutatni: