Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon! Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét. (...)
Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.
A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem...
És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. (Iz 35,1–2.6-8)
A Szentírási olvasmányokban gyakran szerepel a puszta, illetve sivatag képe. Keresztelő Szent János a pusztában tevékenykedik, Jézus is a negyvennapos pusztai böjttel készül messiási küldetésére. A választott nép útja szintén a sivatagon keresztül vezetett az Ígéret Földjére.
Milyen jelentése, szimbolikája van a sivatagnak? Önmagában a pusztaság negatív, veszélyes, lehangoló hely. Az Édenkert ellentéte, szemben áll Istennel. Ezért nem csupán vadállatok élnek benne, hanem népies elképzelések szerint a pusztaság a démonok lakóhelye is.
Így a sivatag minden szempontból a megpróbáltatások helye. Hiányoznak benne még a legfontosabb lételemek, a víz és a táplálék is. A pusztán áthaladóknak a gonosz lelkek kísértéseivel is meg kell küzdeniük. És éppen ezért alkalmas a sivatag arra is, hogy Isten próbára tegye, szentté alakítsa a rajta áthaladó embert. Így készítette fel Isten egykor a népet a pusztai vándorlással a Kánaán földjére való bevonulásra.
Ezzel a pusztaság pozitív értelmet nyer. A sivatag nem a végállomás, hanem arra szolgál, hogy megtisztítson bennünket bűnös hajlamainkból, mielőtt belépnénk Isten Országába. Annak a számára, aki teljes elköteleződéssel Isten útjain törekszik járni, még a sivatag is kivirágzik. „A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává.” – mondja a próféta. A babiloni fogságból hazatérő nép tudta, hogy útjuk a pusztaságon át fog vezetni, mint hajdan a honfoglaláskor. A prófétai kinyilatkoztatás azonban biztosítja a népet, hogy ne féljen kiaszott vidéken, mert az átvonulás az Istennel való találkozás alkalma lesz. Isten a sivatagjainkat is képes virágzó kertekké alakítani.
Adventi zarándokutunk sem ideális körülmények között zajlik, hanem sok akadállyal, hátráltató körülménnyel kell szembenéznünk. A munkahelyi problémák, kimerültség, betegségek, váratlan helyzetek, nyugalmunk földúlása első látásra, úgy tűnik, sivárrá, sivatagivá teszi életünket ahelyett, hogy nyugodtan Jézus születésére tudnánk készülni. Pedig Isten éppen azért vezet minket a kiaszott tájakon, hogy a pusztában is vele találkozzunk, rá szomjazzunk, kipróbáltnak bizonyuljunk, és olyan forrásokat és eledelt találjunk, melyek fölkészítenek bennünket az elébünk siető Istennel, a bennünk és közöttünk megszülető Jézussal való találkozásra.
Álmom: az Isten
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.
Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.
Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.
(Ady Endre)
* * *
Az előző napok adventi gondolatait
az alábbi naptár segítségével érheti el:
2017. december | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
hét \ nap | V | H | K | Sz | Cs | P | Szo |
Advent I. | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
Advent II. | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
Advent III. | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | Advent IV. | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |