Adventi gondolatok

 

 

2017. december 22.
Advent 4. hete (péntek)

 

 

Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.

Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:

Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.

Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.

Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.

Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.

(Lk 1,46–55)

 

A Magnificat Szűz Mária hálaadó éneke, amelynek szavai Erzsébetnél való látogatása során fakadtak fel ajkán. A Megváltó édesanyja nem tud betelni Isten csodatetteinek szemlélésével, amelyet választott népének történelmében művelt.

Himnusza térben és időben is egyetemes: átölel minden földrajzi helyet és nemzedéket. A Szűzanya nem csupán önmaga nevében imádkozik, hanem mindazokkal, akik Jézusban az üdvösséget várják. Ezért nem meglepő, hogy Szentlélektől ihletett szavait az Egyház minden nap visszhangozza a vecsernyében, az egyház hivatalos esti imádságában.

Mária magáról is jövendöl: előre látja, hogy őt, Isten alázatos szolgáló leányát a későbbi korok keresztény híveinek tisztelete fogja övezni az üdvtörténetben neki kijelölt különleges hivatása miatt. A Boldogságos Szűz tisztelete tehát a legmesszemenőbb összhangban áll a Biblia tanításával. Jézus születésére készülve Szűz Mária legyen a tanítómesterünk, példaképünk, édesanyánk és hathatós közbenjárónk!