Adventi gondolatok

 

 

2017. december 23.
Advent 4. hete (szombat)

 

 

 

Antik költők és írók gyakran álmodoztak egy nagyszerű aranykor eljöveteléről. Akkor majd végre elérkezik a béke és bőség időszaka! A földi jólét azonban kevés a boldogságunkhoz. Ehhez az is szükséges, hogy az ember lelkében kell megtisztuljon, szívéből kivesse a gyűlölet, a harag, a békétlenség, az önzés minden salakját. Erre önmagunktól képtelenek vagyunk: egyedül Isten tisztíthat meg bennünket úgy, hogy igazi szeretet és béke szülessék közöttünk, és vallási hódolatunk is neki tetsző legyen.

Malakiás próféta erről az új szövetségről jövendöl. Mielőtt maga Isten eljönne, hogy létrehozza ezt az új szövetséget választott népe és önmaga között, elküldi követét, a Szövetség Angyalát, aki előkészíti az utat az Úr előtt. Az útkészítőben, vagy „Szövetség Angyalában” (hírnökében) nem nehéz Keresztelő Szent Jánost fölismernünk. Az ő küldetése abban állt, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, és a fiak szívét az atyáikhoz, vagyis elérje, hogy minden generáció egy szívvel-lélekkel áldja az Urat és neki tetsző életet éljen. Az evangélium egy nappal Krisztus születésének ünnepe előtt a Malakiás próféta által is megjövendölt Előfutárnak a születéséről számol be.

Karácsony ünnepére készülve töltsön el bennünket szent öröm, hogy mi már ebben az Új Szövetségben élhetünk! Isten Jézus Krisztusban véglegesen felkarolt, fölemelt és elfogadott bennünket. Bűneink, bukásaink sem választhatnak el többé végérvényesen tőle. Hiszen bűneink számláját már előre kiegyenlítette. Ha elesünk is, minden nap újat kezdhetünk. A Szentmisében, az Új szövetség tökéletes áldozatában átélhetjük, hogy a Mennyei Atya Jézus Krisztus áldozatával a Szívéhez szorít bennünket.