Visegrád látkép

Adventi gondolatok

 

adventi koszorú

 

2017. december 20.
Advent 3. hete (szerda)

 

A választott nép szorongatott napjaiban Izajás próféta által
így szólt az Úr Acház királyhoz:
„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől,
akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.”

De Acház így válaszolt:
„Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.”
Erre Izajás próféta azt mondta:
„Halljátok hát, Dávid háza!
Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét,
még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?
Ezért az Úr maga ad nektek jelet:
Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent:
Velünk az Isten.”
(Iz 7,10-14)

 

Szabad-e Istentől jeleket kérni, amikor nem tudjuk biztosan, mi az ő akarata?

– Nyilvánvalóan nem tehetünk úgy, mint a régi pogány rómaiak, akik gyakran fordultak jósokhoz. Keresztény emberként hiszünk abban, hogy Isten szól hozzánk, megmutatja akaratát. Ezt azonban az esetek 99 %-ában nem rendkívüli jelek által, hanem mindennapi útmutatásokon keresztül adja tudtunkra: a Szentírás és az Egyház tanítása, életkörülményeink, és nem utolsósorban a lelkiismeretünk hangján keresztül igazít el minket. A mélyen hívő ember csak ritkán kér Istentől külső jelet. Ha mégis, akkor is inkább csak megerősítésképpen. Az igazi hívőnek ugyanis érzékeny a füle, megtanulta megkülönböztetni Isten indításait a saját álmaitól, képzelgéseitől, és a világ kísértéseitől. Ezt látjuk Mária esetében. Ő az angyali üdvözletkor nem kért jelet Gábriel angyaltól, hanem csupán rövid magyarázatot arra, hogy miképpen valósul meg Isten szokatlan terve, beavatkozása az ő életébe. Mária számára elegendő volt Erzsébet valószínűtlen várandósságának a jele.

A kemény szívűek esetén más a helyzet. Ők azt sem viszik észre, ha Isten valósággal dörömböl a szívük kapuján. Megvannak a saját terveik, elképzeléseik, ezért akkor sem kérnének a jelekből, ha Isten égből vagy az alvilágból adna bizonyítékot. Ácház próféta elutasítja azt a jelet, melyet maga az Úr kínál fel Izajás próféta közvetítésével. Az asszír fenyegetettség idején, amikor Jeruzsálem és az egész ország végveszélybe került, Júda királya jobban bízott a saját okosságában, a politikai szövetségekben, mint a prófétai szóban.

Isten azonban még akkor is valóra váltja elhatározását, ha némelyek elutasítják azt. A prófétai jövendölés szerint a jel ez lesz: „Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni (, ami annyit jelent, hogy velünk az Isten).” Ez a jövendölés akkor teljesült be, amikor Jézus a természet törvényeit fölülmúlóan megfogant a Szűzanya méhében, majd világra született.

Ha Isten jelet ad, ki állhat ellen? – Isten nem kényszerít senkit. Jézus természetfölötti származásáról például nem tudunk érzékszerveinkkel felfogható bizonyságot szerezni. Isten jelei nem cáfolhatatlan bizonyítékok, hanem inkább fölhívások az ember felé. Olyanok mint a fölkiáltójelek. Isten a kinyilatkoztatásban mond valami nagyszerűt, fönségeset, ami választ ad az ember kérdéseire, amin el kell gondolkoznom. Ha a 2. isteni személy nem tartotta magához méltatlannak, hogy felvegye a mi emberi természetünket, akkor ez értelmet ad nyomorúságos emberi életünknek. A Szeplőtelen Szűz alakja is megszólít, megérint bennünket. Hány és hány keresztény találja meg éppen Márián keresztül az utat Jézushoz! Mindezt annak ellenére, hogy földi szemünkkel sohasem láttuk, hallottuk Jézus édesanyját. Mégis ismerős a számunkra, mert a hitünk által ismerjük őt. Isten jelei tehát megszólítanak, de tiszteletben tartják szabadságunkat. Ha akarom, elutasíthatom az Úr felhívásait, indításait, mint Ácház király. De követhetem Mária példáját is, aki ezt mondotta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

 

* * *

 

Az előző napok adventi gondolatait
az alábbi naptár segítségével érheti el:

 

2017. december
hét \ napVHKSzCsPSzo
Advent I. 3 4 5 6 7 8 9
Advent II. 10 11 12 13 14 15 16
Advent III. 17 18 19 20 21 22 23
Advent IV. 24 25 26 27 28 29 30